Milán története

Kedves szülők, nagyszülők!
Azért írom le a mi történetünket, hogy segíteni tudjak mindazoknak akik éppen hasonló helyzetben vannak, és reményt adjak a kitartáshoz.
2009. február 7 én Angliában 4 kg-al és egészségesen megszületett kisfiam Milán. Nagyon nyugodt de figyelmes kisbaba volt, megfelelő időben kezdett ülni, mászni, 11 hónaposan már ment, és a hang képzések is megfelelőek voltak. A környezetünkben élő tapasztalt anyukák elmondták, hogy kisfiam mozgása milyen figyelemre méltó és milyen sokat gagyog,- biztos hamar meg fog tanulni beszélni. Még egy magyar logopédus ismerősünk aki éppen meglátogatott minket szintén megerősítette ezt. Az angliai védőnők is meg voltak elégedve Milán fejlődésével.
Mikor kisfiam másfél éves elmúlt haza költöztünk Magyarországra, és az itteni törvények szerint a kötelező oltásokat nagyon rövid időn belül megkapta. Véletlen kétszer kapta meg az MMR és a Prevenart. Kisfiam ennek következtében lebetegedett és nagyon rövid idő után megváltozott a viselkedése is. A nyugodt kisfiúból egy dühöngő tomboló gyerek lett aki a fejét hol a falba hol az asztalba verte. A közös bevásárlásoktól már féltem mert olyan hatalmas kitörések voltak hogy inkább megoldottam másképp csak hogy kerüljem a stressz helyzetet. Kisfiam állapota egyre rosszabb lett, fejlődése nem csak hogy stagnált, de vissza is fejlődött.
Másfél évesen közvetlen az oltások beadása előtt, tisztán és érthetően mondott egyszerű mondatokat mint: anyu gyere, papa várj, ne menj, sőt még angolul is -I dont know , car, mommy …vannak videó felvételek, ahol az olasz ismerőseinkkel kiabálja Bravó! Bravó! tisztán érthetően. Aztán addig fejlődött vissza míg 4 éves korára már az anyu – apu sem ment neki, minden és mindenki -mama..mama…mama…volt. Több helyre elvittem fül – orr gégészet, speciális hallás vizsgálat, szakorvosok, minden eredmény negatív volt. A nevelési tanácsadók köteleztek minket a gyerek pszichiátriára Vadaskertbe ahol nem tudták megállapítani, hogy kisfiam Autista vagy sem. Az egész egy nagy bizonytalanság volt. Senki nem tudta mi történik egyetlen gyermekemmel és közben csak telt az idő.
Egy éjszaka amikor a tehetetlenséget már képtelen voltam tovább elviselni, nagyon de nagyon kértem Istent, hogy segítsen megtalálni a megoldást. Interneten angol oldalakon keresgéltem, míg rátaláltam a megoldásra! ott volt és tudtam megtaláltam, nem volt kétségem, ezt kell csinálnunk! Azonnal elkezdtem kisfiam kezelését, gyenge finom méregtelenítés, étkezés megváltoztatása, gyógytorna, és vitaminpótlás. Milán elkezdett fejlődni, de az oxigénterápiát nem tudtam neki megadni mert Magyarországon korlátozottak voltak a lehetőségek. További kutatás után az internet segítségével rátaláltam az Oxigén Egészségközpontra Kiskunfélegyházán, és másnap már konzultáción voltunk, megkezdtük a hiperbár kezeléseket. A negyedik alkalom után Milán haza jött és próbálta leírni a nevét, egyre többet beszélt és magabiztosabb lett, hihetetlen gyorsasággal fejlődött szinte csodával határos! Tudtam, az Oxigén terápia a kulcs kisfiam fejlődéséhez !
A logopédia fejlesztést végző és az óvónők mind ámulatba estek mikor Milán napok alatt annyit fejlődött mint máskor hónapok alatt. Ma már biztosan tudom, hogy gyermekem hamarosan utol éri a többi vele egykorú kisgyereket, sőt…
Köszönöm Katiéknak, hogy a hiperbár oxigénkamrás kezelésekhez lehetőséget biztosítottak itt magyarországon. Egyébként Amerikában több évtizede sikeresen alkalmazzák ezt az eljárást.
Remélem tudtam segíteni és Önök is sikerrel járnak. Kívánok minden jót és kitartás! Soha nem szabad feladni!
Üdvözlettel : J. Veronika

Megosztás: Facebooktwittergoogle_plus         Követés: Facebookgoogle_plusyoutube