Attila története

Egy februári napon erős fájdalommal, sántikálva érkezett hozzánk Attila, akit felesége is elkísért. Diagnózisában cukorbetegség, érszűkület, krónikus veseelégtelenség szerepelt, – három naponta vese dialízisre járt. Sarokcsontkinövés, sarkantyú miatt fennálló panaszaival szakorvoshoz fordult, aki sarokbetét alkalmazását írta elő. Azonban használatának következtében túlzottan megemelte a talpat és a folyamatos nyomódás miatt a nagylábujj végén nekrózisra utaló elváltozás jelent meg.

Attilánál már az előzményeket ismerve is indokolt volt a hiperbár kezelés, ami a kezdődő gangréna miatt még inkább sürgőssé vált. Javallatom ellenére sajnos a HBO terápiát ekkor még nem kezdtük el, mert a gangrénát én állapítottam meg, leleteiben nem volt diagnosztizálva. A korábban előjegyzett vizsgálatok megtörténtek és tizennyolc nappal később lezajlott érfestés és stent beültetés után Attila újra visszatért hozzánk, de ez időre a nagylábujj szöveteiben visszafordíthatatlan károsodás történt. Ekkor már a friss diagnózisában is szerepelt – a gangréna, ami a stent beültetés és vérhígító ellenére is rendkívül progresszív volt, a többi lábujjon is elhalás nyomait lehetett látni.

Attila döntést hozott, azonnal hiperbár kezelést indítottunk, melynek eredményeként gyorsan megállt a szövetek elhalása. Hiperbár kezelés eredményeként a keringés gyorsabban rendeződött, oxigént juttattunk a hipoxiás területekre. A bizonytalanság, az elhúzódó vizsgálatok és beavatkozás miatt a nagylábujj amputációja elkerülhetetlen volt. Attila elmondásából tudjuk, hogy a műtétet végző orvos nem számított arra, hogy ilyen stabil állapotban végezheti el a csonkolást. Egy ilyen operáció lelkileg is nagy megterhelést jelent, amit fel kell tudni dolgozni. Attila lábfejét sikerült megmenteni. Ezzel a reményt is életben tartottuk, ami új célokat adott a további életéhez.

Megosztás: Facebooktwittergoogle_plus         Követés: Facebookgoogle_plusyoutube